Úgy látszik, ez a hét nem lesz az én hetem... nem kezdődik túl jól... Ma ilyen bőgős, kiborulós napom van... :( Pedig az elmúlt bő fél évben nem nagyon volt ilyenre péda. Ma mindenen kiborultam:
Reggel felkeltem, mert tegnap nem volt már idő kitakarítani, és hogy majd ma akkor elkezdem a karácsony előtti nagytakarítást... Persze, tudtam, ez azért már nem lesz olyan egyszerű, mint eddig egy nagyobb takarítás. De amikor már 1 órája csak pakolok a nappaliban, hogy egyáltalán ki tudjak takarítani, akkor kicsit elkeseredtem.... :( Képtelen vagyok Janót rávenni, hogy legalább egy PICIT tartson rendet... :( Tudom, én is lusta vagyok, és rendetlen, de én is igyekszem magam után elpakolni... Próbáltam már, hogy rendet rakok helyette, hátha rájön, mennyivel jobb úgy. Próbáltam szépen kérni, hogy tegyen rendet, próbáltam segíteni neki a rendrakásnál, próbáltam veszekedve, de semmi nem használt... :( Olyan a lakás, mint egy raktár... Minden el van kezdve, semmi nincs befejezve, és minden csak le van valahova rakva... :( UTÁLOM!!!! Utálom, hogy nem tudok kitakarítani normálisan, mert mindenhol valami doboz, vagy drót van, amit vagy odébb teszek, vagy kikerülök, de akkor körülötte minden poros marad... :( Na így ma a nappaliban kb 15 pókot szedtem össze,mivel azok meg már mindenhova beköltöznek. :(
Múlt héten is kicsit felhúztam már magam ezen, akkor fogtam, és én kezdtem el a pincébe lecipelni a cuccokat... kb 4-5 doboz tűnt így el... Csak biztos, hogy nekem kéne ezeket lecipelnem...? Biztos, hogy nekem kéne a székre felállnom 6 hónapos terhese azért, hogy eltegyem a felső szekrénybe az ásványvizeket (nem én iszom, csakis és kizárólag Janó)...?
És lehet, nagyon nincs igazam, nem tudom... :( Tudom, összetehetném a 2 kezem, hogy van egy otthonunk, egy férjem, akivel szeretjük egymást, és nemsokára egy baba is itt lesz velünk. Tudom, hogy sokat dolgozik Janó, meg tanul, én meg itthon ülök. De akkor is ez így normális???? Nem kérem, hogy takarítson ki helyettem, hogy pucoljon ablakot helyettem, tényleg igyekszem megcsinálni ezeket, amennyire erőmből telik, de nem tudom, tényleg bejárónő szerepbe kéne-e bújnom ahhoz, hogy jó feleség legyek.... :(
Bocs a kirohanásért... :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Hé, fel a fejjel! :)))
Egyébként annyira, de annyira igazad van, hogy nem is hiszed el...! Szerintem ezt az érzést nagyon sokan átéljük. Mindezek mellé még pluszban lehetőleg főzz, legyél csini, kipihent és mindig legyen kedved ágyba bújni is, már bocs... Az én Janóm is pont ilyen, de félreértés ne essék, szeretem, ezért is vagyok vele...
Nálunk is 1 évig álltak a dobozok költözés után, lógtak a plafonból a csupasz izzók, mert nem tettük fel a lámpákat, fél évig a mosdóban mosogattam, mert nem volt konyhabútorunk. Egy kupis raktárban éltünk!
Már írtam tegnap, hogy a kiságy sem volt kész, mert egy fél nappal korábban mehettünk haza a kórházból, így az utolsó pillanatra hagyott dolog (összeszerelés) hopp, elmaradt. Bőgtem egész este, J. meg az apjával kalapált a szomszéd szobában. Őrült sztori, nem? A másik kiságy meg még hetekkel később lett kész, addig egy ágyban aludtak a picik...
Szóval ne csüggedj, ne sírj, sajnos szerintem a fiúk nem változnak. De szeret Téged biztosan!!!
A létrát, székre mászást, ablakpucolást meg azonnal felejtsd el!!! Vigyázz magatokra!
Csak még egy sztori. Tavaly szülés előtt két héttel vettük le a függönyöket kimosni. J. megpucolta az ablakokat, én függönyt mostam. Mikor kiderült, hogy a fehéret vasalni kell, mert nem elég nehéz, hogy kilógja magát, J. kiborult, és nekem kellett mind a hetet kivasalnom. A sötétítők azóta sem kerültek vissza, mert annyira elegem lett, hogy akkor nem mostam ki őket, azóta meg már megint elölről kellene kezdeni, és arra még nincs idő a csajok miatt. :)))
Egyébként meg ne stresszeld majd túl a takarítást, ha Babuka megérkezik. Tudom, nehéz elhinni, de semmi baja sem lesz, ha nem csill-vill mindig minden... Én ezzel egy évig küzdöttem magamban, de most már lazábban veszem. Persze nincs kosz, de csak részletekben, fél órákat tudok takarítani, egyszer pl. a fürdőszobaszekrényt, egyszer meg a wc-t. Szóval nyugi, nálatok már legalább lesz hol aludnia a babának, a többi nem számít! :)))
Remélem, kicsit felvidulsz! :)
Ezen szerintem mindenki keresztül megy, és jó, hogy kijött belőled. Ne tudd meg én hányszor borultam ki, veszekedtem picurApuval, vagy épp csak ültem a parkettán és bőgtem, hogy elegem van, nem tudom megcsinálni, én terhes vagyok, stb. ... Párszor kirohantam, aztán picurApu felfogta a dolgokat. Persze van, hogy még mindig pakolok utána, van veszekedés belőle, de többnyire odafigyel.
Viszont tényleg ne te cipelj, hanem inkább erősen szólj rá, hogy ne neked kelljen már terhesen cipekedned, emelgetned.
Egyebkent biztos vagyok benne h minden csaladban elofordul az ilyesmi,csak van aki beszel rola es van aki nem.Pont azert vannak azok a nenik,akik nyugdijkiegesziteskent segitenek...en mar beszereztem egyet,es amennyiben a helyzet nem valtozik hamarosan,neked is ajallom,mert ha Babuka meglesz,akkor meg ennyi idod sem lesz...es akkor csunyabban fogsz kiborulni...hidd el tudom,mert en is akkor "leptem" amikor a Kicsikem 6 honapos volt,es addig gyakorlatilag egyetlen ejszakat sem aludtam...ugyhogy kiborult az a bizonyos bili
Azota pedig Inci(a takaritonenim)szinte csaladtag,es mindannyian imadjuk.
Hú, de irigyellek Titeket, nekem az ikrek mellé nem sikerült megfelelő segítséget találnom, 1 éve egyedül húzom az igát. :( Biztosan nem kerestem elég kitartóan...
Ildi, remélem, jól esett, hogy kiírtad... J. olvassa a blogodat? ;)
Csajok, köszi a sok kedves szót. Végeztem a takarítással, még borsófőzelékkel, meg egy kis almakompóttal is megleptem magam, felmosás közben... Vicces látvány lehet, amikor egyik kezemben a felmosó, másikban a fakanál... :D
Most leültem, de a hátam majd leszakad... :( Pedig közben nem éreztem különösebben, hogy nem bírom... Nem baj, most kipihenem...
Katka: és mennyit kér egy ilyen néni???
nuttos: minden elismerésem a Tiéd... Ezek szerint Neked is olyan, mintha plussz 1 gyereked lenne (a férjed...)! ;) Jó, hogy kiírtam magamból, és remélem Janó is elolvassa... Hébe-hóba el szokta olvasni... ;)
Az sem rossz módszer, hogy ha megbeszéled vele, hogy mi zavar téged. Esetleg kicsit piszkálódva megkérdezhetnéd, hogy a szülőszobáról is haza ugorj e, egy kis porszívózásra :))) Komolyan, tényleg világosítsd fel arról, hogy várandósan mit tehetsz, s mit nem. Lehet egyszerűen eszébe sem jut, lévén férfi :)
Nyugi Drága, minden jobb lesz, ha megnyugszol. Szerintem sokat használna, ha elolvastatnád ezt a blogot a férjeddel, mert lehet, hogy nem tudja hogy érzel. Én is sokszor morgok ezen dolgokért, de rájöttem, hogy egy kiadós beszélgetés többet ér. És igenis hívd fel rá a figyelmét, hogy már nem bírsz annyit mint régen és hogy egy kismamának nem az a dolga, hogy állandóan pakoljon! Egyébként meg nyugi, a kiborulós időszak is elmúlik egyszer...
Mi 10.ooo Ft.-ban egyeztunk,az elejen es azota sem ker tobbet,igaz mar mondtam h nagyon jol erzi magat nalunk es lehet h azert nem ker tobbet.Bar apro kedvessegekkel megszoktam lepni,szuli-,nevnap...neki is van 1 unokaja,rola sem feledkezem meg,karacsonykor szoktam egy kulon boritekot adni egy kisebb osszeggel,csak azert h ne vegyek vmi hulyeseget,ilyesmi.
Ja es a 10ezerert,4x jon havonta,minden penteken...es "csak" takarit(tehat nem mos,vasal,foz-ezek opcionalisak,azt kulon szamolnank),de a takaritasban minden benne van:ablakpucolastol...szonyeg"kefelesig"
En eleinte attol feltem h mit fognak szolni(a ferjem,a szuleim,APOSOMEK(?))...aztan,rajottem h pont azert teszem,h tobbet tudjak torodni a gyerekkel,es ne legyek tiszta ideg.Es banom,h nem jutott hamarabb eszembe...mert nem volt ki felvilagositson.
Megjegyzés küldése