74 nap

Még 74 nap van Babu érkezéséig. Olyan kevésnek tűnik ez az idő... Tegnap este meg egy egész örökkévalóságnak... Ugynis Babu új szokása, hogy (gondolom fogy a helye) ha ülök, kevesebbet mozog, de ha lefekszem, beindul... Na hát tegnap is így volt. Este lefeküdtem, majd Babu úgy döntött, akkor itt az ideje kinyújtózkodni. Persze mivel a feje lenn van, így a láb kinyújtásával a gyomromat, tüdőmet célozza meg. Igen kellemetlen volt, amikor éreztem minden kis tapicskolását a gyomromon, és vödörrel az ölemben, félig ülve aludtam el végül. Aztán arra ébredtem, hogy behúzza a lábát, majd áthelyezi a tappancsát a tüdőmre... :) Király, hányinger múlóban, de levegőt nem sokat kapok. :)))) Na igen, akkor az a 74 nap egy örökkévalóságnak tűnt... :D
Közben a keddi lista már most csökkent, ugyanis kiderült, öröklünk egy utazóágyat barátnőméktől, meg forgót is kapunk. Illetve a kettes számú kiságy is elintézve, csak el kell hozni. :)
Evés: szerintem sose voltam egy válogatós típus, a máj kivételével szinte mindent megettem, még ha nem is hű de nagy lelkesedéssel. De most... Éhes vagyok, de semmit nem kívánok... Éhes vagyok, megkívánok valamit, de mire a hűtőig elérek, már felfordul tőle a gyomrom... A gyümölcsök kivételt képeznek, bármikor jöhet alma, banán, ananász, narancs.... És magamhoz képest rengeteget iszom... Folyton csak szomjas vagyok.
Hangulat: azt hittem, engem ez soha nem fog utolérni, de tévedtem... :D PicurAnyut már lassan nem merem olvasni, a jó kis megható bejegyzéseivel... :D


És ennek örömére egy kis játék (amin igen, szintén meghatódtam... :D)

Cuckáéltól kaptam egy "ölelést", melyet most tovább kell adnom a következők szerint:


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a 'proximitásban' a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

8 blogos... Hát lássuk, sikerül-e ennyit "megölelnem"... :)

Ádám: az öcsém, aki bár nem túl sűrűn ír/tesz fel új képeket a blogjára, azért én neki adnám az első ölelést... Mert imádom, mert az öcsém, mert olyan, amilyen... (Meg mert úgy fel tudjuk idegesíteni egymást, amikor matekozok vele... :D )

Szildáék: általa kezdtem el blogokat olvasni, aztán írni... Régi barátnőm, és bár a nézeteink sok tekintetben egyre eltérőbbek, mégis mindig tudunk beszélgetni.

Mazsoláék: Mazsola volt az első blogos, akivel személyesen is találkoztam Marci születése után. Nagyon szeretem őket olvasni, bár mostanában tőle is túl könnyen meghatódok. :D Remélem még Babu születése előtt sikerül azért taliznunk egyszer. :)

Cucka és Hunor: Cucka blogja volt az első "ismeretlen" blog, amit elkezdtem olvasni... Valahogy Szildán keresztül kattintgatva kavarodtam el hozzájuk, még tavaly novemberben talán. Azóta rendszeres olvasója vagyok. És remélem, hogy Velük is találkozom még a közeljövőben!!! ;)

Gabi: valamikor a nyáron találtam rá a blogjukra... Gimiből ismerem, csak jó messze sodorta Őket az élet tőlünk... :) Eszméletlen, hihetetlen, felfoghatatlan, honnan van ennyi energiája... Van 2 pici gyerek, emellett tanulás, munka, miegymás... Háááááááát le a kalappal!!!!!! ;)

PicurAnyu: bár sokáig keresgéltük, honnan vagyunk olyan ismerősek egymásnak, nem jutottunk semmire. :) De ettől még imádni, ölelni való... :) És nagyon-nagyon izgulok értük, remélem lassan megismerjük Kristófot is! ;)

Nani: Remélem, hogy az idei karácsonyuk már szebb lesz a tavalyinál, nagyon drukkolok nekik!!!!

Vörösbegy: van már 3 gyerkőc, és úton a 4. Hihetetlen mennyi ereje, energiája van, és nagyon tetszik, ahogy a gyerekeit neveli!!!!

És én egy kilencedik ölelést is adnék valakinek, aki szerintem engem nem olvas, de azt hiszem igazán megérdemel egy nagy-nagy ölelést: ez a valaki nem más, mint Lyndy. És kérlek, aki olvashatja még őt (Betti vagy PicurAnyu, vagy Vörösbegy, vagy nem tudom, ki olvassa...), az továbbítsa neki az ölelésem egy komment erejéig!!!!! Előre is köszönöm!