2 napja mást se csinálok, csak parázok... Hogy valami baj lesz a picivel, hogy elvetélek, hogy nem marad meg... Állandóan csak azt várom,hogy elteljen végre a bűvös 12 hét... És akkor végre megnyugszom.... Addig rettegek.
A hangulatom meg... Hát... Részben ugye ez a rettegés is rányomja a bélyegét a hangulatomra,de másrészről meg hol nevetek,hol meg legszívesebben csak sírnék... Hihetetlen!
Ami még furcsa, a fekvés... Sehogy sem kényelmes... Hol egyik oldalt szúr, hol feszül a hasam és fáj, hol a mellemet nyomom... Miért szúr/feszül a hasam??? Vajon normális ez??? Félek, ez is valami rossz jel... :(
08.22. : Azóta a változás: nem tudom, mi az összefüggés, de pontosan azóta, hogy Nagymamámat eltemettük, egyáltalán nem rettegek... Még aznap reggel is féltem mindentől, és utána mintha ezt elvágták volna... persze, egy egészsége félelem van bennem, hogy legyen minden rendben a következő uh-n, de nem ez jár a fejemben...
Fekvés is megoldódni látszik, megtaláltam már a kényelmes pózt. :) Hangulatom továbbra is változékony, és még mindig fáradékony vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Glad to have made your acquaintance, it is hoped with the existence of the media blog this we could change mutual information that beguna for everyone, mayed you always be successful
Próbáld ki a szoptatós párnát! Nagyon kényelmes, később is fogod tudni használni, nem csak szoptatáshoz! ;)
Eri
nem ugyan ilyen volt az én kismamavonalzóm is? annyira hasonlít...
Ildi: passz... :D Oooolyan rég volt az már, hogy fogalmam sincs... :D De asszem a figura neked is ez volt! A szín passz... :D Annyit vettem figyelembe, hogy se a kék se a rózsaszín ne legyen,amíg nem tudjuk,fiú-e vagy lány:D:D:D ha Neked is ez volt az elméleted, akkor biztos ilyen színű volt a tied is:D
Megjegyzés küldése