Nade elmesélem a vizsgálatot. Janó reggel ébredés után megkérdezte, hogy nem lehetne-e esetleg mégis reggel menni az orvoshoz, mert a délután még olyan messze van... (ma jött velem először) Majd amikor mondtam, hogy hát nem, mivel csak délután rendel az orvos, akkor mérgelődni kezdett, hogy milyen orvos ez, akihez reggel nem lehet menni... :D De aztán eljött a délután, izgatottan mentünk mindketten... Majd kicsit csalódottan jöttünk ki.
Magánorvoshoz járok (7.000 ft volt pl csak a mai alkalom), akinél anno én is születtem. Eddig semmi bajom nem volt vele, de ma kicsit kiakasztott... Úgy csinált, mintha mindent tudnom kéne, mintha már 100-szor lettem volna terhes... Aztán mondta, hogy najó, nézzük meg a babát, ha már itt van apuka is. Hasi uh következett: még semmit nem láttunk, de már mondta, hogy látja apuka, ott van Dezsőke keze, lába! na én itt úgy el kezdtem röhögni,hogy az orvosnak várnia kellett, és rámszólt, hogy egy kis komolyságot kedves anyuka! Na szóval láttunk egy pacát, a baba fejét, szivecskéjét, szikhólyagot, mindent... Kérdeztem, hogy lefényképezhetjük-e a monitort (azt meg se mertem kérdezni, hogy esetleg nyomtatna-e nekünk...), mire közölte, hogy minek azt, úgyis kapnak képet a 12 hetes ultrahangon, ott majd gyönyörködhetnek benne. És ezzel a lendülettel már engedte is fel a redőnyt az ablakon,hogy világos legyen. Én szóltam Janónak, hogy nem érdekel, menjen, próbálja meg így is lefényképezni, mert szeretnék képet róla. Persze még kevesebb látsik rajta, mint a monitoron... :( Annyira kiábrándító volt a doki... Meg se mérte, hogy mekkora a baba, semmi!!!! Hát ez van, vannak ilyen orvosok is. De jöjjön a "sztárfotó":
