Nagy az Isten állatkertje...

Panaszkodni fogok... "Kicsit" kiakadtam ma a főnökömön... A sztori elég hosszú, de nagy vonalakban: decemberben lesz 2 éve, hogy ott dolgozom a cégnél. Azóta történt egy's más. Ugyanis a barátságnak induló kapcsolat a főnökömmel tovább alakult, és mindkettel olgondolkoztunk rajta, hogy kit választunk, a pérunkat, vagy egymást. Na hát hosszas huzavona után azt hiszem mindketten döntöttünk. Egyikünk (én) jobban, másikunk (főnök) kevésbé jól. Azóta, hogy tudja, nálunk esküvő lesz, bosszúból ő is esküvőt szervez, bár sajnálom a csajt, hogy ilyen a párja, de ő bajuk. Amikor mondtam, hogy lassan babát szeretnénk, közölte, ő is gondolkozik, hogy gyerek kéne. Azóta a menyasszonya 4 hónapos terhes. Most azon gondolkozik,hogy mennyire rosszul döntött anno, és mennyire fáj neki az, hogy látja, én boldog vagyok. Ezért mindent elkövet azért, hogy fájdalmat okozzon nekem. Én ezt meguntam márciusban, és felmondtam. Akkor nem engedett el, mert senkit nem talált a helyemre, meg mert nem akart elveszíteni. Akkor nagy könyörgései után végül maradtam, de akkor már csak 6 órában, és azzal a feltétellel, hogy szeptemberig vagyok, addigra remélem sikerül a baba, és elmegyek táppénzre, és hallani sem akarok a cégről.
Na és akkor az előtörténet után a mai nap:
délelőtt kaptam egy megjegyzést főnöktől, hogy hát és akkor majd szeptembertől már én is 8 órában leszek a cégnél. Mire én ledöbbenve kérdeztem vissza,hogy ezt ugyan mikor beszéltük meg, tudtommal szeptemberig vagyok a cégnél... Na ez nem tetszett neki... Elviharzott, majd csörög a telefonom: most akkor írjam szépen meg a felmondásomat a mai nappal, és szeptembertől nem tart rám igényt. Mondtam,hogy hát mire föl írnék én felmondást, én majd szépen elmegyek szülni... Na erre: mert ezt te így gondolod, mi? Különben is rajtam élősködsz a családoddal!!! Na hát ettől totál kiakadtam... Basszus, talán dolgozok azért a fizetésért, amit megkapok minden hónapban... Ez élősködés?! És kapok 10 percet, hogy eldöntsem, hogy felmondok-e, vagy ki kell-e rúgnia a cégtől... Ekkor letette a telefont. Közben felhívott édesapám az esküvői meghívókról érdeklődött. Alig,hogy letettem vele a telefont, ismét a főnök hívott: mondom, ne haragudj, de nem mondok fel!!! Erre: megint ki volt az a nagyokos akitől sikerült ennyi idő alatt tanácsot kérned?! És itt borult ki nálam a bili... Elkezdtem felemelt hangon beszélni vele, hogy édesapám volt,és rohadtul nem erről beszéltünk,hanem másról. Reakció: ne hazudj, tudom jól, biztos tanácsot kértél!! Na én ekkor már bőgtem, mire közölte,hogy most azonnal pakkoljak össze, bankkártyát, kulcsot tegyem az azstalára, és soha többé nem akar látni! Én fogtam magam, összepakoltam az asztalomon, mindent szépen rendbetettem, majd kikapcsoltam a gépem, és elindultam kifelé a cégtől... Na ekkor jött a következő telefonja, hogy üljünk le inkább, és beszéljük meg. Aminek persze mi lett a vége, hogy ő mennyire boldogtalan,és mennyire fáj neki,hogy nem akarok tőle semmit, hogy nem akarok tőle gyereket, blablabla... Tiszta hülye ez az ember!!!! A végén annyit kérdezett, látnak-e még hétfőn. A válaszom: majd még meglátom...

Hát röviden ennyit a mai napomról, kicsit ki vagyok... :( A kirúgással kapcsolatban majd még írok az esküvő után, ahhoz van mégegy sztori, de azt majd esküvő után...