33 hetes

Megérkeztem a 33 hetes pocakfotókkal. Hozzáteszem, hirtelen elgondolkoztam, hány hetesnél is tartunk... :)
Babu újra tornázásba kezdett a pár napos pihenője után, elég érdekes formákat tud ölteni azóta a hasam... Ma éjjel azt hittem, a hasamon keresztül fog távozni belőlem a gyerek, olyan erővel feszítette magát... Aztán egy mozdulattal úgy megnyomott, vagy megcsípett, vagy nem tudom mit csinált lenn a kezével, hogy felugrottam az ágyban... Félelmetes, mikre képes ez a gyerek... :D
A pocakfotókat visszanézve mindig elcsodálkozok magamon... Valahogy a tükörbe nézve nem látom ennyire vészesnek a dolgot, mint 1-1 fényképen... Remélem majd azért szülés utánra újra emberi fejem lesz, mert ez elég kiábrándító, ahogy jelenleg kinézek... Fal fehér fej, kedves kis toka...






Energiám egyébként kb 0, szívem szerint egész nap csak döglenék... Se kedvem, se erőm semmi máshoz... Illetve most, hogy süt a nap, kimegyek kicsit a kertbe, vagy elmegyek vásárolni, majd megállapítom, hogy na akkor megint csak feküdnék egy kicsit... Igen, mostmár kezdek kicsit nyűgös lenni, semmi nem jó sehogy... De mostmár kibírjuk ezt a pár hetet!

50 nap

Elkezdődött a visszaszámlálás 50-ről... Hihetetlennek tűnik... Egyre többet beszélgetünk Janóval is a szülésről, és hogy mi vár ránk. Mostmár ha megkérdezi valaki, mikorra várjuk a babát, már csak azt mondjuk, hogy jövő hónapra... Furcsa!!! Főleg, hogy tudjuk, a február egy rövid hónap.
50 nap...
A héten jártam az új védőnőmnél, ugyanis át kellett jelentkeznem a lakhelyem szerintihez. Nagyon kedves fiatal nőt kaptam. Megmérte a vérnyomásom, megnézte a vizeletem, megmérte a súlyom... Minden rendben, vizeletben nincs fehérje, vlrnyomásom szokás szerint inkább alacsony, mint magas, és 10 kilónál tartok. Ő azt mondta, még kb 2-3 kilót fogok hízni, ha végig bírom. De megdícsért, hogy nem híztam sokat, hasra semmit. És tele van a hasam a babával... Hát ezt tudjuk, ugyanis még egész hátul az oldalamnál is időnként előtűnik 1-1 púpocska... :) Következő találkozást pedig jgy beszéltük meg: "hát adjunk egy esélyt a március 12-nek... hátha összejön még, de igyekszem azért még előtte egyszer meglátogatni titeket otthon is." Hát meglátjuk, én örülnék, ha akkor már Babu a kiságyában várná a védőnőt... :)

Aztán voltam a nőgyógyászomnál is, méhszáj teljesen zárt. Ő csak ennyit mondott: hát arról már lecsúsztunk, hogy pici baba legyen. :) Ezt a hastapogatás után mondta. :)
Most majd a héten vár még rám egy utolsó teljes labor. Utána febr. végén egy utolsó ultrahang, aztán pedig kezdődik az NST. :)

Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy pár hét és egy kis csomaggal jövünk haza... :) Most kezdek kicsit aggódni, kicsit megijedni az újtól, ismeretlentől. :) Persze várjuk nagyon Babut!!! ;)

Holnap pedig betöltjük a 33 hetet is.

32 hetes lettem én...

Igaz nem ma, hanem még hétfőn, csak egyik nap sem alakult úgy, hogy erről be is tudjak számolni... :)
Elkészült a 32 hetes pocakfotó, és már csak maximum 8 ilyen készül... Furcsa érzés... Janó egyre többet mondogatja, hogy mennyire várja már, hogy végre lássa is Babut, ne csak azt érezze, ahogy odabenn mocorog. Merthogy ez már nem rugdosás...

Tegnap voltam védőnőnél. Ez volt Vele az utolsó talákozóm nagy bánatomra. :( Ma fel kell hívnom az itteni védőnőt, hogy vegyen át, hisz neki kell majd kijönnie Babuhoz születése után. Nagyon remélem, hogy hasonlóan kedves lesz az új védőnő is! A régi mégegyszer visszanézte a kiskönyvemben, mik kerültek be... Megjegyzései: súly: hát csak ne jöjjön már sok, mert 10 kilónál tartunk (de ez még elfogadható...). Keményedések, görcsök (időnként ilyen tompa mensi előtti görcsök vannak, meg hát folyton keményedik...): vigyázzak velük nagyon, mert ezekből az ártatlan kis görcsökből lesz a szülés... Majd jó egészséget kívánt, és utamra engedet... :(
Ja de még valamit megtudtam tőle, aminek nagyon megörültem... Az állandó lakcímem szerinti kerületben (meg mivel ott is szülök) kapunk az önkormányzattól egy egyszeri támogatást, nettó 85.000 forintot. Ez aztán a meglepetés, nagyon örülünk neki, nem jön rosszul...

Babu szobácskája is szépen alakul, és most, hogy megszületett az első fórumos baba (31 hetesen), Janó kicsit beparázott, azt mondta, hétvégén megcsinálunk mindent a szobában, és a kórházi csomagot is legyek kedves összerakni... :) Hát ez van. :) Babunak amúgy már csak a kádra kell egy állvány a kiskádnak, azt még kéne fabrikálni...

Egyébként az utóbbi 1-2 hétben folyton mindenféle állatkerti állatra asszociálok mindig a tükörbe nézve...: víziló, tehén, elefánt, állatkerti túletetett kecske (ami olyan alapból dagi, de hasi nagy kitüremkedései vannak... :D )...

És végül néhány kép:

A kérdés...

Még pár hete megemlítettem Janónak, hogy azért majd szülés előtt még próbálja azért meg, hogy kell a hordozót bekötni a kocsiba, hogy ne majd Babuval a hordozóban kelljen próbálgatni.
Tegnap kiment, hogy kipróbálja, majd visszajött, hogy hát biztos ő a hülye, de nem tudja bekötni... Nem különösebben törődtem a dologgal. Aztán ma mondta, hogy menjünk már ki, próbáljuk ki együtt... Kimentünk, betettem, majd a megállapítás: jó, jó, csak 1 baj van... nem éri körbe a biztonságiöv... Mindig is tudtam, hogy rövid a biztonsági öv, de hogy ennyire.... :O
Aztán jöttek az alternatívák:
-nem lehet esetleg biztonsági övet cserélni a kocsiban?
-kell egy új kocsi, amibe be lehet kötni... (lehet, nem a legolcsóbb megoldás...:D )
-nem a hordozót, hanem a mózeskosarat használjuk (szabálytalan, hisz nem lehet bekötni a kocsiba...)
-mondjuk apukám hazahoz minket a kórházból, aztán nem mozdulunk többet ki kocsival, amíg nem lesz pénzünk másikra... :D

Vagy esetleg valakinek van valami jobb ötlete??? :)