A holnapi lakás átadás előre lett hozva mára. Nagyon vártam már, és amikor átvettük a kulcsokat, és kimondhattuk, hogy a mién, és elkezdhettük ténylegesen végigbeszélni, hogy mit szeretnénk, akkor valami iszonyatos üresség lett bennem... Mintha nem is a miénk lenne... Egyszerűen nem tudjuk felfogni, hogy a miénk... Nem érezzük annak!:( És most a nagy-nagy öröm helyett nagy-nagy üresség van bennünk, meg csomó tétség a lakást illetően.
Remélem ez csak holmi kezdeti sokk, aztán holnap már tudunk örülni is neki. Addigis mutatok néhány képet róla:
3 megjegyzés:
amíg üres az otthonod, üresség lesz benned. Belakjátok, és minden ok lesz. Ne legyenek kétségeitek, minde szupi!!!
Köszi, remélem hamar visszatér a lelkesedésünk. :)
Kedves Ildi,
nahát! Egyszer idetaláltam a blogodra, akkor még nagyon friss volt, csak egyetlenegy bejegyzés volt benne. Költözni készültetek és házasodni :)
Kíváncsi voltam mi történt veletek, de többet soha nem találtalak meg. Máig!
Mi is pont így éreztünk amikor végre elfoglalhattuk a lakásunkat, a nagy frenetikus öröm elmaradt, kongtunk belül... Talán mert annyira vártuk, hogy legyen végre egy saját lakás és nem tudtuk feldolgozni nagy hirtelen...
Kíváncsi vagyok sierült-e otthont, fészket varázsolnotok a szép új lakásból és öröm-e hazajárni azóta.
Este, ha Áront lefektettem, minden kiderül :))
Üdv,
ÁronAnyu
Megjegyzés küldése